A rosé bor készítése egy különleges és izgalmas folyamat, amely vörös szőlőből fehérboros eljárással törtènő borkészítést takar.
A rosé borok színe és ízvilága közötti harmónia eléréséhez precíz munka és szakértelem szükséges, hiszen a készítés során minden apró részlet számít. A rosé bor készítése vörös szőlőfajtákból indul ki, de a feldolgozás során az egyik legfontosabb cél a szőlő héjában található színanyagok (antocianinok) kontrollált kivonása. Ennek a folyamatnak az eredménye a rosé borok jellegzetes, halvány rózsaszínes színe, amely lehet lazacszínű, barackos árnyalatú, vagy akár mélyebb rózsaszín is. A pontos szín attól függ, hogy milyen szőlőfajtából készül, és hogy a héjon áztatás mennyi ideig tart. A folyamat első lépése a szőlő szüretelése. A rosé borok készítéséhez általában gondosan válogatott, optimális érettségű vörös szőlőt használnak.
A szüretelés történhet kézzel vagy géppel, de mindkét esetben fontos, hogy a szőlőszemek épségét megőrizzék. Ezután a szőlőt préselés előtt összezúzzák, hogy a gyümölcs nedvei könnyebben felszabaduljanak.
A rosé bor színének kialakításában kulcsszerepe van a héjon áztatás időtartamának. Mivel a színanyagok a szőlő héjából oldódnak ki, az áztatási idő határozza meg, hogy a bor mennyire lesz világos vagy sötét. Ez az időszak általában 2-24 óráig tart, a kívánt stílustól függően. A rosé borok készítői itt nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a bor ne vegyen fel túl sok tannint, hiszen a rosék könnyed, gyümölcsös karakterét ez megzavarná.
Az áztatás után a szőlő levét különválasztják a héjtól, és megkezdődik az erjesztés folyamata. Az erjesztés során a természetes cukrok alkohollá alakulnak, és eközben alakul ki a rosé borok friss, gyümölcsös aromavilága.
Az erjesztés általában hűvösebb hőmérsékleten (12-16 °C) zajlik, hogy a gyümölcsös jegyek és az illatanyagok megmaradjanak. Ezt követően a bor rövidebb ideig érlelődik, általában tartályokban vagy rozsdamentes acéltartályokban, hogy megőrizze frissességét és élénkségét. Ritkábban használnak fahordót, mivel az fás, vaníliás jegyeket adhatna a bornak, ami kevésbé jellemző a klasszikus rosé borokra.
A palackozás előtt a rosé bort szűrik és finomítják, hogy kristálytiszta megjelenést kapjon. A borászok ilyenkor gondoskodnak arról, hogy a bor egyensúlyban legyen: a savak, az alkohol és az aromák harmóniája alapvető fontosságú a kiváló rosé borok esetében.
Érdekesség, hogy a rosé bor készítése során többféle technológiai eljárást is alkalmazhatnak. Az egyik leggyakoribb a “sagnée” módszer, amelynél a vörösbor készítése során az első, halvány rózsaszín levet lecsapolják, és külön erjesztik rosé borként. Egy másik módszer a közvetlen préselés, amelynél a szőlőt rögtön préselik, és a keletkező lé halvány színt vesz fel.
A rosé borok készítése gondos odafigyelést és kreativitást igényel, hiszen a borászoknak tökéletes egyensúlyt kell teremteniük a szín, az aroma és a savak között. A végeredmény azonban minden fáradozást megér: a rosé borok könnyedek, frissítőek, és remekül illenek a nyári estékhez, baráti összejövetelekhez vagy akár elegáns vacsorákhoz.
Összességében a rosé borok készítése művészet, amely megköveteli a szőlőtermőhely adottságainak, a szőlőfajták tulajdonságainak és a borászati technológiák alapos ismeretét. Az elkészült rosé borokban pedig nemcsak a szőlő természetes szépsége, hanem a borászok szenvedélye és szakértelme is tükröződik.
